Szombat esti tánc a dombon

kr agyag

A Nyáresti korzó rendezvénysorozat keretében szombat este a Hajdú téri szánkózó domb mellett muzsikált a miskolci Agyagbanda. Az eredetileg moldvai zenéből induló csapat ma már a népzene mellé felvett egy lazább, mulattatós műfajt is, hogy minden hallgatójuknak kedveskedni tudjanak valamivel. Tiszaújvárosba az Ács Máté - dob, Fáy Ádám - szaxofon, Jeczenyik Sándor - harmonika, és Négyesi Dániel - trombita felállásban jöttek el.

- Most nem moldvai zenét fogunk játszani, hanem jazzes számokat, és lesz egy kis keringő is - mondja Jeczenyik Sándor. - Koncert közben látjuk milyen a hangulat, és úgy formáljuk a programot, azt játsszuk, amit a közönség szeret. Négyesi Danit azért kértük meg, hogy jöjjön velünk, mert jazz improvizációkat is fogunk játszani, és ő ebben nagyon jó. Azt gondoltuk, ha térzene, akkor szólítsunk meg sok embert.

- Annak idején moldvai zenével kezdtetek. Miskolci srácoknál hogy jött az, hogy moldvai zenét kellene játszani, és később hogy jött hozzá a lazább műfaj?

- Nagyon régi időkre visszamenve, volt egy zenekarunk, amelyben mindenki benne volt valahogy a népzenében - mondja Fáy Ádám. - Arra gondoltunk, hogy legyünk egy kicsit tudatosabbak ez ügyben, válasszunk valami jó nevet hozzá, és ekkor született az Agyagbanda. Akkor, húsz évvel ezelőtt, még tisztán moldvai zenét játszottunk. Volt ennek egy felfutása akkoriban, a Tatros zenekarral kezdődött, aztán jöttek a többiek, és ez eljutott Miskolcra. Volt rengeteg moldvai táncház ahová jártunk, és kedvet kaptunk ehhez a zenéhez. Ennek akkor még volt egy rock and roll érzése, volt egy ellenkulturális jellege. Aztán az évek során rengeteg behatás ért minket, nagyon sok helyen jártunk. Tipikus történet volt akkoriban, hogy elmentünk egy vidéki vásárba, ott játszottuk a mi kis moldvai népzenénket, és az emberek udvariasan megtapsoltak. A végén pedig odajöttek, hogy ez nagyon jó, de ismerjük-e azt a nótát, hogy „Ennek a kislánynak...”? Mondtuk, hogy tulajdonképpen igen, eljátszottuk, és akkor már nem csak udvarias taps volt, hanem beindult a buli.

- 1972 és 1989 között a táncház mozgalom ellenzéki mozgalom is volt, ahogy mondjátok, volt egy rock and roll és ellenkultúra érzés benne. Most a kétezres években mit ad a fiataloknak a táncház?

- A táncház mozgalom a mai fiatalok között is egy olyan kuriózum, amit nagyon sokan követnek - mondja Jeczenyik Sándor. - Ismét divat lett. Nem csak a „vissza gyökerekhez” érzés miatt, hanem azért is, mert a gyűjtésekből olyan tudásbázis gyűlt össze, tudományosan kutatták az őseink viseletét, a táncokat, hogy ma már profi néptáncoktatók vannak. Miskolcon itt van a Szinvavölgyi Néptáncműhely, az egyik legnagyobb néptánc műhely az országban, de bárhová megyünk az országban, olyan források, gyűjtések vannak a népi kultúrában, ami egyedülálló egész Európában. Jobbnál jobb énekesek, tehetségesnél tehetségesebb zenészek jönnek.

- Amikor népzenét játszotok, elég, ha a gyűjtésből meghallgatjátok, vagy oda kell menni, és megnézni, hogy az a bácsika hogyan díszít a hegedűn, hogy játssza ezeket a motívumokat?

- Sokszor voltam Moldvában, egy barátom szervezett oda gyűjtőutakat - mondja Fáy Ádám. - Ez egy nagyon hatékony módszer, rengeteg motivációt is ad, tudásból is sokkal többet, mintha az ember csak hanganyagokat hallgatna. Ez a dolog is intézményesült, most már mindenféle népzenei táborok vannak. Romániában, vagy a szláv és a balkáni államokban már sok-sok éve zajlik az, hogy iskolában tanítják a népzenészeket, és ott a popzenének része az, hogy benne van a népzene. Turbofolknak hívják az egész Balkánon. Ez nálunk még viszonylag egy új történet.

Surányi P. Balázs