Könnyű nyári kaland görög hangulatban

gorogkaland

Meghatottságtól és nevetéstől könnyes szemekkel áramlott ki a nézősereg a Tiszaszederkényi Művelődési Házból. Sok-sok nevetés, izgalom, zene és egy igazán szívhez szóló, kedves történet elevenedett meg a Sodrás Amatőr Színtársulat előadásában.

De ne szaladjunk ennyire előre! A közel ötvenfős társulat korábban már sikerrel vitte színpadra a Mamma Mia! első részét, s most úgy gondolták, ideje folytatni a történetet. Nem is akárhogy. Az élet azonban közbeszólt, így majd négy hónapot kellett várni arra, hogy bemutathassák a darabot. Olyannyira várta már a közönség és a társulat is, hogy három nap alatt négyszer is színpadra léptek.

A szombati délután Kiss Sándor népművelő emléktáblájának megkoszorúzásával kezdődött, Pap Zsolt alpolgármester, Jézsó Gábor, a településrész önkormányzati képviselője és Pásztor Sándor, a Tiszaszederkény Kultúrájáért Egyesületének elnöke helyeztek koszorút az emléktáblánál. Kiss Sándorra Pap Zsolt emlékezett, aki gyermekkora nagy részét a kultúrház falai közt töltötte.

- Kiss Sándor igyekezett megörökíteni minden olyan eseményt, ami Tiszaszederkény életében nagyon fontos - mondta az alpolgármester -, emlékszem, amikor kétkazettás magnóval járta Szederkény utcáit és vette fel az idős emberek visszaemlékezéseit. Utána együtt hallgattuk meg, hogy hogyan éltek itt korábban az emberek, mivel foglalkoztak, mit tartottak fontosnak, hogyan képzelték el a jövőt.

A koszorúzás után a nézők újra birtokba vehették a nézőteret, miközben a függöny mögött már az utolsó simítások zajlottak. Egy-egy régi ismerős, iskolatárs, munkatárs, szomszéd örömteli felfedezése a műsorfüzetben, egy-egy utolsó igazítás a sminken, feszült várakozás a függöny mindkét oldalán, majd a varázslat kezdete.

A történet két idősíkon játszódik, egyszerre előzmény és az első rész folytatása is. Sok szereplő, köztük sok fiatal, ígéretes tehetség mutatkozott be a darabban. Zene, tánc, igazi görög nyári hangulat, amit a közönség az előadás végén hálásan köszönt meg.

- Fantasztikus, szenzációs volt, elmondhatatlanul jó élmény volt - mondta Lukács Gyuláné -, nagyon régóta nem jöttünk már ilyen helyekre, hiányzott már nagyon. És annál is inkább jó élmény volt, mert egykori óvodásaim is benne vannak a társulatban, és ez valami gyönyörű élmény számomra.

Mocsárné Arankának is nagyon tetszett az előadás.

- Beleéltem magam a fiatalságomba, csak gratulálni tudok a társulatnak. Szinte egymást érték a színpadon, alig kaphattak levegőt, de amit produkáltak, az felülmúlhatatlan élmény - mondta.

- Elsírtam magam a végén - lépett ki az ajtón Kiss Dénesné -, nagyon szép volt, nagyon meghatódtam. Minden előadásukat megnéztem egyébként, nagyon örülök, hogy itt lehettem.

Nem csak a nézőtéren, a színfalak mögött is nagy volt az öröm az előadás után, volt még pár perc, amit ki tudtak használni a szereplők az ünneplésre, de nem volt sok idő, hisz fél órával később már újra színpadra léptek.

- Úristen, ez zseniális volt - lelkendezett Jézsó Melissza, aki a fiatal Donnát alakította -, túláradt bennem a boldogság, nem is tudom, mit mondjak. Egy nagyon nagy álmom vált valóra, úgyhogy köszönöm. Még mindig nagy az izgalom, és most mindjárt kezdődik a következő előadás, annyi idő lesz csak, hogy a hajamat talán újra tudjuk göndöríteni, de fel vagyunk pörögve, ez már így is marad.

Soltész Viktor és Papp Máté Donna udvarlóit alakították, Bill és Sam karaktere is megjelenik a jelenben és a múltban is.

- Nagyon sokan várták már az előadást, mi is ugyanígy - mondta Papp Máté -, nem volt bennünk félelem, hogy esetleg nem úgy alakul. Nagy élmény volt, úgy újra színpadra állhattunk. A vírus miatt szünetet kellett tartanunk nekünk is, nem tudtunk a megszokott módon próbálni, és a kihagyás után kellett egy kis idő, hogy újra összeszokjunk.

- Sikerült felvenni a fonalat - mondta Soltész Viktor -, hiányzott már a csapat, hiába voltak online próbák, az azért mégsem az igazi. Hiányzott, hogy ténylegesen együtt legyünk, együtt próbáljunk, hülyéskedjünk.

Petrikné Kiss Edina nem csak a színpadon vidám, az életben is. Bár karaktere, Rosie először még nem volt vicces.

- Rosie csak úgy elvolt, nem volt humoros - mondta Edina -, úgy gondoltam, bele kéne vinni valami vicceset. A többiek biztattak, hogy vigyem bele önmagamat, úgyhogy tulajdonképpen az volt a kihívás, hogy a színpadon vagyok, és mégis önmagamat adom, de így lett talán a legjobb Rosie karaktere. Aki nagyon imádok lenni, a Mamma Mia! első része is a szívem csücske volt, most pedig újraéledt az egész, újra a görög szigeten lehetek.

A hosszú kihagyás, és az elmaradt áprilisi bemutató után természetes az izgalom és a felfokozott állapot, az, hogy a szereplők újra megmutassák magukat. Három nap alatt négyszer, ami azért - figyelembe véve a táncos jeleneteket is - igencsak megterhelő, fizikailag is.

- Abszolút kapunk vissza annyi energiát a nézőktől, hogy meg tudjuk csinálni - mondta Jézsó Éva, a darab rendezője, szereplője -, tegnap még kicsit izgultunk, de megjött a várt siker, ma már felszabadultabbak vagyunk. Fáradtak vagyunk természetesen, meleg is van, de a közönség mindenért kárpótol, fel tudjuk magunkat turbózni annyira, hogy a következő előadás is sikeres és jó legyen. Nagyon sok munka előzte meg ezt a napot, nagyon nehéz volt, hisz sok szereplőt mozgatunk. A történetet nagy kihívás volt színpadra állítani, csak a 2018-ban megjelent filmből tudtunk gazdálkodni. A színpadra állításban nagy segítségemre volt Mészáros Zoltán, az egyik főszereplő, aki dramaturgiai téren nagyon sok terhet levett a vállamról.

- Eddig is sok fiatal kapott lehetőséget a társulatban, most, talán a két idősík miatt, ez jobban előtérbe került. Hogy csábítja ide a Sodrás a tizenéveseket?

- Ez egy nagyon hosszú folyamat. Társulatunk most hétéves, az első körben a tagok hozták el a gyerekeiket, aztán jöttek az ő barátaik, ismerőseik, tulajdonképpen így kerülnek ide. Jó helyen vannak itt, megtanulnak közösségben élni, boldog vagyok, hogy ennyi fiatal tagunk van, hisz ők a jövő.

Fodor Petra