Még mindig nem táncolhatnak

kr tanc 1Bognár Imre karanténnaplót vezet, mindent abban dokumentál.

November óta üresek a tánctermek, az oktatók és a táncosok otthon várják a pillanatot, amikor végre együtt lehetnek, megtelhetnek élettel a próbatermek és a hangszórókból azok a ritmusok szólnak, amiket ugyan már régen hallottak, de rögtön a fülükbe mászik, és már dúdolják is. A lábuk pedig akaratlanul is mozogni kezd, a régen gyakorolt lépések előjönnek valahonnan messziről. Aztán vissza a valóságba.

Mozgásban a versenyzők

Szerencsés helyzetben vannak a Gimnasztráda csapatai. Januártól versenyengedéllyel rendelkeznek a lányok, amit a Magyar Torna Szövetség adott ki, így heti három alkalommal tarthatnak edzéseket.

- Ez a heti három alkalom kevesebb, mint amennyit szoktunk edzeni, de azt gondolom, hogy most ennek is örülnünk kell - mondta Madár Éva, a Gimnasztráda vezetőedzője. - Tavaly tavasszal, amíg jó idő volt, a szabadban edzettünk, majd a nyári szünetben sikerült egy napközis tábort is megtartanunk. Októbertől kezdtük újra az edzéseket, aztán egy hónap múlva minden csapattagunkat online oktatásra kellett átirányítani. Januártól pedig a serdülő, a junior, az ifi és a felnőtt korosztállyal a versenyengedélyeknek köszönhetően tudunk személyesen is edzeni.

- Hogy látod, mennyire volt hatékony az online oktatás?

- Szerencsére csak rövid ideig kellett online edzést tartani a nagyobb korosztályoknak. A mini csoport azonban még most sem jöhet edzésre, mert nekik a koruknál fogva még nem adható ki versenyengedély, így őket online edzésekkel próbáljuk formában tartani. Ilyenkor van egy általános bemelegítés, aztán erősítés, nyújtás, erő- és állóképesség fejlesztés. Mondanom sem kell, hogy érdemben nem tudtunk a koreográfiákkal haladni, nem tudjuk összeegyeztetni a mozdulatokat, a hibás lépéseket nem tudom kijavítani, és nem szeretném, ha egy rossz mozdulat rögzülne, mert utána sokkal nehezebb kijavítani. Ezért úgy döntöttünk, az online edzés csak kondicionálásról szól.

- Milyen problémát okozhat, ha hónapok esnek ki egy sportoló életéből?

- Az otthoni edzés után, amikor januártól újra találkoztunk, azzal szembesültünk, hogy akár egy hónap kihagyás után annyira visszamerevednek az izmok, hogy csak dupla munkával tudjuk visszahozni a megfelelő állapotba. Ez azt jelenti, hogy szinte kezdhettünk mindent elölről, rengeteg idő és munka veszett kárba.

- Vannak már tervek a jövőt illetően?

- Rengeteg fellépés, verseny és rendezvény elmaradt. Nagy szívfájdalmunk, hogy a portugáliai világbajnokság is elmarad a járványhelyzet miatt, amit idén nyáron rendeztek volna. Most, amire teljes gőzzel készülünk, az a Gimnasztráda Gála, ami októberben lesz. Nagyon bízunk benne, hogy akkor már színpadra állhatunk.

- Edzőtáborokat tudtok tartani?

- Igen, két héttel ezelőtt sikerült egy ötnapos felkészítő tábort tartanunk a lányoknak Mezőkövesden. A jelenlegi helyzetben nagyon nehéz megszervezni egy ilyen tábort. Mivel a lányok versenyzők, ezért oktatási- és üzleti céllal fogadhatnak minket a szálláshelyek. Rengeteg papírmunka előzte meg az elutazásunkat.

- Milyen engedélyekre volt szükségetek?

- Először is a Magyar Torna Szövetségtől kellettek a versenyengedélyek, amiket a szakági vezető írt alá, kellettek a lepecsételt sportorvosi igazolások, ezt a helyi sportorvos állította ki. Kellett egy üzleti befogadó nyilatkozat, amit a szálláshelynek kellett készítenem, miszerint üzleti céllal megyünk. Ezen kívül napra késznek kell lennem az aktuális kormányrendeletekből, ha ellenőriznek minket, akkor felkészült legyek.

Kátyúba taszított kultúra

Nincsenek ilyen szerencsés helyzetben a Derkovits Művelődési Központ művészeti csoportjai. Ők nem versenyzők, hanem amatőr művészetkedvelők, ezért nem tarthatnak próbákat a táncosok, és nem ülhetnek össze a kézműves csoportok sem. Összesen 11 művészeti csoport tagjai várják, hogy újra együtt lehessenek.

Utoljára októberben léptek színpadra a Derkovits Mazsorett Csoport táncosai. Novembertől pedig a tavaly tavaszi helyzethez hasonlóan megint szögre kellett akasztani a tánccipőket, amit egyre nehezebben viselnek a csapatok.

- Az első időszakban, tavaly tavasszal fogékonyabbak, hatékonyabbak voltunk - emlékszik vissza Bognár Imre, a Derkovits Mazsorett Csoportok művészeti vezetője. - Mind a három csoportnak, a gyermek, az ifjúsági, és a felnőtt csoportnak is van egy külön facebook oldala, ezekre töltöttük fel a feladatokat, a lépéseket, a gyakorlás anyagait, a mazsorett videókat, de volt, amikor játékokat, verseket, a kisebbeknek meséket küldtünk, hogy fenntartsuk a csapatszellemet. Működött az úgynevezett online oktatás, a lépéseket és a formákat feltöltöttem, majd két hét múlva kértem vissza a saját készítésű videót, folyamatos volt a visszacsatolás és nagyon jól működött. Erről az időszakról készített feljegyzéseimet egy kötetbe rendeztem, hogy meg tudjuk mutatni az utókornak, milyen nehéz volt a 2020-as év és hogyan sikerült mindezen felülkerekedni. Akkor azt gondoltam múlt idő az egész, hiszen ősszel egy rövid időre újra találkozhattunk, ami erőt adott. Aztán újra minden bezárt. Nem gondoltam volna, hogy többkötetes lesz a pandémia-naplóm…

- Hogyan tudjátok átvészelni ezt az időszakot?

- A nagyobb lányokkal egy hónapban egyszer találkozunk, olyankor átrendezzük a ruhákat vagy szervezünk egy találkozót a Derkovits Művelődési Központ előtti parkban. Ezek az apró dolgok, félórás beszélgetések is sokat segítenek abban, hogy tartsuk egymásban a lelket.

- Ebben a nehéz helyzetben vannak olyan tagok, akik kiváltak a csapatokból?

- Körülbelül két hónappal ezelőtt találkoztunk, akkor még úgy búcsúztunk el, hogy bármikor is kezdhetjük el újra a közös munkát, számíthatunk egymásra. Bár nagyon nehéz most összetartani a csoportokat, hiszen a mi életünk arról szólt, hogy heti rendszerességgel találkoztunk, áprilistól augusztusig pedig fellépésekre jártunk. Most május 15-én lett volna a VII. Országos Tiszaújvárosi Mazsorett Fesztivál, ahol minden csoport szakmai zsűri előtt mutatkozott volna be. Ennek az időpontját is el kellett tolnunk augusztusra. Persze hozzá kell tenni, hogy lassan egy év kihagyás miatt csak sok-sok munkával tudjuk behozni a lemaradást, hiába van már meg a rutin.

Elindult egy országos petíció, ami a táncoktatókat, a táncoktatást veszi védelmébe. A városi táncosok is aláírták, ők is egyetértenek vele.

- A személyes véleményem az, hogy a tánctermünk mérete lehetővé tenné, hogy 10-15 gyerek kényelmesen, a védőtávolságot betartva tudjon mozogni. A terem jól szellőztethető, az utcai ruhát a földszinti öltözőkben hagynák. Én úgy gondolom, meg tudnánk oldani - tette hozzá Imre.

Ugyanebben a cipőben járnak a pántlikások és a kisbocskorosok is. Losonczi Benjamin Róbert a két csapat művészeti vezetője, aki szintén a Támogatást a Táncnak, a Tánctanításnak elnevezett országos petíció mellé állt.

- A kérvényben szó van az anyagi támogatásokról, különböző kafetériákról, amik segítenének nekünk táncoktatóknak a visszatérésben. Viszont én azt gondolom, hogy a legfontosabb támogatás az lenne, ha engednének minket is dolgozni. Én nem érzem azt korrektnek, hogy sportesemények, mint például a labdarúgás, vagy a kosárlabda mehet. Miért? A tánc pedig nem. Miért? De meg kell említenem a többi művészeti ágat is. Nem szólhat a fúvósok zenéje. Miért? Nem működhetnek a képzőművészetek. Miért? Én úgy érzem, hogy a kultúra teljes mértékben háttérbe van szorítva, és ezt nem tartom igazságosnak.

- Mikor találkoztál utoljára a táncos csoportjaiddal?

- A Pántlikával és a Kisbocskorral utoljára novemberben találkoztam, azóta átálltunk online oktatásra. Az elmúlt egy évben körülbelül három hónapot tudtunk együtt dolgozni.

- Sikerül összetartani a csapatokat, annak ellenére, hogy hónapok óta nincs személyes kapcsolat?

- Nagyon nehéz feladat. Főleg azért, mert nálunk a szeptember minden évben nagyon erős, hiszen ilyenkor csatlakozik a legtöbb új tag és ebben a helyzetben őket megtartani a legnehezebb. Idén a kicsikhez nyolc új érkezett, ők még teljesen kezdők. Velük az online próba sem megy zökkenőmentesen, mivel nem tudják még, hogyan kell lépni, fordulni, hogy csak néhány dolgot említsek. Nem lehetek ott, hogy kijavítsam, megmutassam. Ez nagyon nehéz. Akik már évek óta itt vannak, velük próbáljuk interneten, messengeren tartani a kapcsolatot.

- Hogy látod, az online oktatás lehet hatékony vagy csupán szinten tartásnak jó?

- Én tudom, hogy senkinek nem könnyű, se a matektanárnak, se a történelemtanárnak, de nekünk még nehezebb a dolgunk, hiszen mi nem tudunk elküldeni tananyagot, hogy nézzétek át, tanuljátok meg vagy a példa alapján oldjátok meg. Nem mondhatom azt a gyerekeknek, hogy forduljatok a szekrénytől az ajtóig az összesen hat négyzetméternyi szobában, miközben azt se tudják, hogy melyik lábukat hová tegyék. A tánchoz tér kell, személyes kontakt kell, és kell a csapat is. Ezek nélkül nem megy.

ema