Fürjes, az egyszerű festő

kr furjes 1Különleges látásmód jellemzi a festőt.

A művészt, mint megszólítást és jelzőt, kikéri magának, hiszen ő ugyanolyan, mint bármelyikünk, csak egy képesség birtokában van. Gondolatai az alkotás intim időszakában születnek, melyek később a vásznon kerülnek a közönség elé. A meseszerű tárlat gazdája Fürjes Gyula festőművész, aki különleges látásmódjából ad ízelítőt a Városi Kiállítóteremben.

- Idén elsősorban olyan művészeknek ad bemutatkozási lehetőséget Tiszaújváros, akiknek van, vagy volt valamikor valamilyen kötődése településünkhöz. Neked mi a kapocs? - kérdezem az alkotót, aki arra kért, tegeződjünk.

- Itt Borsodban, Miskolcon születtem, jól ismerem ezt a vidéket, itt is jártam már, közös tárlatom nyílt 15 évvel ezelőtt Szász Endrével, ugyanebben a kiállítóteremeben.

- Különleges látásmód, meseszerű, olykor „szászendrés” vonások fedezhetők fel a képeiden. Ez a te világod?

- Igen. Annak idején, amikor elkezdtem festeni két lehetőség közül választhattam. Fiatal koromban felajánlották, hogy ha szeretnék közreműködni a 20-21. század elején lévő művészeti irányzatban, akkor gyakorlatilag egyfajta megélhetési festészetté redukálva azt, amit csinálok, szerződést kötnek velem. Viszonylag jónak mondható kereset ellenében meghatározott témákat kellet volna megfestenem. Na ebbe én nem akartam belemenni! Ekkor döntenem kellett, hogy a szakmát, vagy a közönséget választom. Az utóbbit választottam.

- Miről mesélsz a képeken, mi az, amit szívesen megfestesz?

- Mindent, ami rám hatással van, ami hatással lehet a hozzám hasonló gondolkodású emberekre is. Van egyfajta közönség, ennek a közönségnek kell a képeimen gondolkodniuk, azoknak, akik hasonló értékrendekkel rendelkeznek mint én. Persze mások is gondolkodhatnak rajta, de tiszteletben kell tartani mások véleményét, ízlésvilágát, nézőpontját. Én úgy vagyok ezzel, hogy megmutatom az én világomat, amit én el szeretnék mondani, de ha valaki azt mondja, hogy köszönöm szépen, nem kérek ebből, én azt is elfogadom. Nekem sem tetszik minden és mindenki, és ezt el kell fogadni. A legtöbb művész elszigetelt életet él. Az egy intim időszak, amikor az ember beül a vászon elé, mert csak ő van ott és az a világ, amit meg akar teremteni, ide nem szabad beengedni szerintem senkit, én a mai napig így dolgozom.

- Miközben rendezted a kiállítást, mutattál egy nagy kartondobozt, ami már a tengerentúlra is elutazott képeiddel. Ott is ismernek és hívnak?

- Igen, ez itt már Los Angelest is megjárta, de van egy másik, amin a matricák, bélyegzők árulkodnak arról, hogy milyen országokban fordultak meg alkotásaim. Igen, azt hiszem keresett vagyok. Idehaza nem, inkább külföldön. Az, hogy milyen nyomot fog hagyni művészetem, stílusom az utókorban, azzal én nem foglalkozom. Engem egy dolog érdekel, az hogy az Istentől kapott képességem ne vesszen kárba, hanem tudjak jól sáfárkodni vele. Hogy mi lesz a képek sorsa, amikor én már nem leszek, most nem foglalkoztat, nekem a most a fontos, amiben élünk. Most kell elvégeznem a munkám, hogy milyen hatással lesz ez az emberekre, a világra, azt már csak azok tudják majd megmondani, akik akkor ott lesznek.

- Kiállítóként keresnek vagy inkább gyűjtők akarnak tőled vásárolni?

- Is-is. Nem igazán adok el képeket. Van egy csapat mögöttem, ők foglalkoznak ezzel, ők segítenek nekem. Bárki bármennyit ígér egy képért, csak azért mert megteheti, hogy kifizeti és elviszi, annak nem adjuk oda. Csak azoknak, akiknek ez érték, akik ezzel tudnak azonosulni, akiken lehet látni, hogy ezt érzékelik, akinek az élete részévé tud válni, vagy eddig is élete része volt az a gondolkodás, az a világ, amit én képviselek. Volt már olyan, hogy bejött egy gyűjtő, aki azt mondta, hogy ettől a festőtől akarok egy képet a gyűjteményembe. Kollégám, aki intézi az eladásokat felhívott engem, miután elbeszélgetett a vevővel, és közölte, hogy ne haragudj, de ennek az embernek nem adjuk oda.

- Kikérted magadnak a művész megszólítást, miért?

- Sándorfi István festő mondta, hogy a festő másoknak lehet művész, önmagának sohasem. Én azt gondolom, ha valaki fest, az csak reprodukál valamit, az igazi művész az volt, aki az eredetit létre hozta. Én hiszek abban, hogy a világ egy pontosan meghatározott rend szerint működik, van egy felsőbb intelligencia, - mindegy, hogyan nevezzük, ez csupán nézőpont kérdése - aki ezt létrehozta, tervezte és fenntartja, na ez a művészet. Mi ennek az alkotásnak vagyunk a reprodukálói, én ezért is szoktam visszautasítani a művész urat. Egyszerű ember vagyok, képességeket kaptam, nekem nem kell erőlködnöm ahhoz, amit csinálok. Persze sokat finomítottam évtizedeken át, de az alap megvolt, ez a kapott adomány. Éppen ezért nem gondolom, hogy az embernek büszkébbnek kell lennie annál, mint amit megengedhet magának.

berta

sulykorlatozas

NEPSZ2016

ADOBEV

50jubil

kozterkam

Kormányablak

Tiszaújvárosi Járási Hivatal Kormányablak
(Tiszaújváros, Bethlen G. út 7.)

Ügyfélfogadás:

  •     Hétfő: 07:00 – 17:00
  •     Kedd: 08:00 – 18:00
  •     Szerda: 08:00 – 18.00
  •     Csütörtök: 08:00 – 18:00
  •     Péntek: 08:00 – 18:00

Telefonszámok:

Járási titkárság: 49/795-224
Információ: 49/795-244
Kormányablak: 49/795-242

pdfKözlemény - EKOP-1.2.26

mecenaslogo
tkronika280

48eves

KEFLOGO

its

mmsz

 

Copyright © 2015. Tiszaújváros Város Önkormányzata