Mit mondott volna Géza bácsi?

kr horgaszBráz György polgármester és Kiss Béla egyesületi elnök az emléktáblánál.

Névadójuk, Zabos Géza tiszteletére rendeztek horgász csapatversenyt az elmúlt hétvégén. Zabos Géza bácsi, a Tisza szerelmese húsz évvel ezelőtt hunyt el, s 18 éve már, hogy megrendezik az emléknapot.

Elsőként azt az emléktáblát koszorúzták meg, mely Géza bácsi egykori lakóházának falán kapott helyet. Jézsó Gábor önkormányzati képviselő mondott beszédet, aki Juhász Gyula Emlék című versével kezdte beszédét.

- Immáron 18 esztendeje minden esztendő júliusának első hétvégéjén Géza bácsi egykori otthonánál a nyári nap délutáni sugarai simogatják arcunkat - mondta Jézsó Gábor. - Ezek a napsugarak egy pár percre visszavisznek bennünket, gondolatainkat az időben, hogy meg hajtsuk fejünket Géza bácsi emléke és emléktáblája előtt. Családja, barátai, horgásztársai, a horgász egyesület tagjai, a lakosság emlékezetében még él emléke, még látják szikár alakját, kedves tekintetét. Hallják mélyen zengő hangját és hallják azokat a kedves gondolatokat, amelyeket megfogalmazott az élet dolgairól, a természet csodálatos világáról, az állatok, a világ és az élet szeretetéről. Géza bácsi 20 esztendeje nincs közöttünk fizikailag, de eszméje, gondolatai mai is itt élnek közöttünk. Itt élnek családjában, itt élnek az általa megírt könyvekben, amelyek a mai napig is hordozzák megfontolandó, bölcs iránymutatásait, örök tanításait. Az emberi lélek örökkévalóságát érezhetjük meg ilyenkor, amikor gondolatainkban kapcsolódunk a Tisza szerelmesének, az írónak, állatorvosnak, édesapának, nagyapának emlékéhez - mondta Jézsó Gábor.

A folytatást a sajószögedi Tolnai- és Erdészeti tavakon rendezett horgász csapatverseny jelentette. Szombaton kora reggel benépesültek a tópartok, 32 háromfős csapat nevezett a versenyre. A csapatok tagjai mind máshol horgásztak, két szektor az Erdészeti, míg a harmadik a Tolnai tónál volt kijelölve. A végeredménybe a tagok mindegyikének eredménye beleszámított. Horváth Géza már korán örülhetett, hiszen még jó egy óra volt a versenyből, mikor már majd’ 12 kilós zsákmányra tett szert. A taktikáról kérdeztem.

- Lebegő csali, két tű - mondta Géza -, az egy tűtől eltérően most kettő, azért csak verseny van, adjunk több esélyt a halaknak. Meg hát a rendszeres dobás, ha nincs kapás, akkor tízpercenként dobálok. Így már ötöt fogtam, három elment, de még van idő, remélem, még jönnek a halak.

- Kik alkotják a csapatot, tartjátok-e ilyenkor a kapcsolatot?

- Az egyik barátunk, Bacsó Józsi bácsi és édesapám, így vagyunk hárman. Apu elvileg egy halat már fogott, Józsi bácsival még nem beszéltem - mondta Horváth Géza.

Pár száz méterrel távolabb festői kép, egy bedőlt fa látványa fogad bennünket és a meredek parton Kiss Béla, az egyesület elnöke. Ő most kevésbé volt sikeres, de mint mondta, ilyenkor nem is ez a lényeg.

- Kiváló az idő - mondta az elnök -, csütörtökön mindkét tóba telepítettünk, meglepő módon a horgász napközis gyerekek 22 pontyot fogtak ki tegnap az Erdészeti tavon, olyan részen, ahol általában úszózni szoktak a horgászok. Szóval nem lehet tudni, hogy hol vannak a tuti helyek.

- Hogy áll a halakkal az elnök és csapata?

- Eddig törpeharcsákat fogtunk, én egy kis kárászt. De végül is ez a nap nem erről szól, hanem az emlékezésről. Sokan ismerték Géza bácsit és a mai napig van olyan, hogy ha vezetőségi ülésen nem értünk egyet valamiben, akkor megkérdezzük magunktól, hogy Géza bácsi mit csinált, mit mondott volna ilyen esetben? És így találunk sokszor megoldást a vitatott kérdésekben.

Fodor Petra